A PM (az angol particulate matter rövidítéséből) a levegőben lebegő szilárd és folyékony (aeroszol) részecskék gyűjtőneve. Magyarországon a „szálló por” elnevezés terjedt el az ülepedő portól való megkülönböztetés érdekében. A PM10 a 10 mikrométernél kisebb átmérőjű részecskék elnevezésére szolgál. Azért fontos meghúzni ezt a mérethatárt, mert a nagyobb részecskék egészségkárosító hatása nagyságrenddel kisebb, mivel a légzőrendszer szűrőin fennakadnak, így nem jutnak le a tüdőhöz. Forrásától függően a PM10 igen sokféle anyag lehet, tartalmazhat elemi szenet, aromás és alifás szerves vegyületeket, halogéntartalmú szerves vegyületeket, fémeket beleértve a nehézfémeket is, nyomelemeket, nitrátokat, szulfátokat és egyéb sókat, szilikátokat és egyéb talaj eredetű anyagokat végül, de nem utolsósorban élő eredetű részecskéket, spórákat, polleneket is. Az összetételétől függ az általa okozott egészségügyi kockázat mértéke is. Egy talaj eredetű kisméretű részecske kisebb kockázatot jelent, mint a felületén toxikus anyagokat megkötő elemi szén részecske.
Miért szálló por?
A jogi szabályozásban a „szálló por” elnevezés az ülepedő portól való megkülönböztetésre szolgált, bár elnevezése tudományosan nem helytálló, hiszen nemcsak a szilárd, hanem folyékony lebegő részecskéket is magába foglalja. Pontosabb lenne az angol elnevezésnek megfelelő „kisméretű részecske” kifejezés használata. Az elnevezés történetét tekintve a következőket kell felidézni. A levegőszennyezettség mérésének hajnalán csak néhány komponens esetén, főként passzív mintavételezéssel indultak a vizsgálatok, melyek részét képezte az ülepedő por is. A műszaki haladás lehetővé tette a múlt század végén a mérések modernizálását, mely nemcsak azok folyamatossá tételét hozta, hanem az ülepedő mellett a levegőben lebegő részecskék mérését is, amelyet ezután „szálló pornak” neveztek.
Mit takar ez a kifejezés?
A PM keletkezését tekintve is két csoportra osztható. Az elsődleges (primer) PM szilárd részecskeként keletkezik (pl. dízel-korom), a másodlagos (szekunder) PM a levegőben lévő légszennyező anyagokból a levegőben képződik (szulfátok, nitrátok, stb.). Halmazállapotát tekintve nemcsak szilárd részecskéket, hanem folyadék cseppeket is tartalmaz. Összetételét tekintve lehet szerves és szervetlen, de tekintettel fajlagosan nagy felületére (különösen a koromszemcsék esetén) adszorbeáltan rendkívül széles skálájú vegyületeket képes hordozni. A jogszabályokban használt elnevezéseknél a tudományos pontosság mellett rendkívül fontos azok közérthetősége is. A közösségi jogból átültetett definíció (PM10 a szálló por azon frakciója, amelynek legalább 50%-a átmegy a PM10 mintavételének és mérésének referenciamódszerére az MSZ EN 12341:2001 szabványban meghatározott 10µm aerodinamikai átmérőjű szelektív szűrőn (306/2010. (XII.23.) Kormányrendelet a levegő védelméről, 2.§ 33. pont)) sajnos ebben nem segít, a PM kifejezést az utca embere még ma sem érti.
Az utóbbi időben kezd terjedni a kisméretű részecske, kisméretű részecskeszennyezés kifejezés használata, de a hatályos hazai jogszabályok, és az ezt meghatározó 2008/50/EK irányelv a szálló por kifejezést használja. Korrekt hivatkozáskor tehát óhatatlanul ezen kifejezések használatára van szükség, így a változásoknak a jogrendszerbe történő átvitele időigényes folyamat lesz.
A PM10 mérése
A PM10 légköri koncentrációjának alakulását az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat (OLM) segítségével követhetjük nyomon.. Az OLM automata mérőállomásait a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségek üzemeltetik. Az Országos Meteorológiai Szolgálat Levegőtisztaság-védelmi Referenciaközpontja működteti az OLM adatközpontját, ellátja a mérések pontosságának biztosításához szükséges feladatokat és felel az OLM minőségirányításáért. A PM10 általánosan használt mértékegysége µg/m3.
Határértékek, küszöbértékek
A PM10-re vonatkozó határérték Európai Uniós bevezetésekor un. tűréshatárokat alkalmaztak, hogy a tagországoknak legyen idejük megtenni a megfelelő intézkedéseket a határértéknek való megfelelés érdekében.
1 A határértéknek való megfelelés szempontjából a tűréshatárt 2005. január 1-jéig lehet alkalmazni.