A PM részben természetes, részben antropogén forrásból származik. Az emberi egészségre elsősorban az antropogén eredetű PM veszélyes, keletkezésének módja erősen befolyásolja összetételüket és a szemcseméretet. A nagyobb szemcseméretűek elsősorban a talajból, porzással járó ipari tevékenységből (bányászat, építőanyag tárolás, építkezések stb.), az utak felületének kopásából származnak, a kisebbek tüzelőberendezésekből, belsőégésű motorokból, egyes ipari technológiákból kerülnek a levegőbe vagy a levegőben lévő anyagokból képződnek másodlagos részecskeként.
A PM szennyezettség egyre nagyobb problémát jelent a városokban, kedvezőtlen egészségügyi hatásait komoly tanulmányok bizonyítják. Itt kell megjegyezni, hogy a dohányzás abszolút értékben nem jelent ugyan nagymértékű PM kibocsátást, azonban a kibocsátás módja miatt egészségügyi kockázata magasabb, mint az átlagos szennyezettségű környezeti levegőé. A közúti közlekedés bővülése és a szilárd tüzelőanyaggal működő fűtőberendezések használatának növekedése miatt egyes települések PM10 szennyezettsége az elmúlt években növekedett. A növekedés legfőbb oka a biomassza-felhasználás előtérbe kerülésének köszönhető. A PM10 többnyire fosszilis tüzelőanyagok égetésekor keletkezik, az ezek közötti megoszlást mutatja az alábbi ábra.
Az összkibocsátásban játszott részesedést tekintve az ipar, a szolgáltatás és a lakosság részaránya emelkedett. A PM10 összkibocsátás 2007 óta növekszik.
Egyéb PM frakciók
A PM10-en belül élettani hatásuk alapján megkülönböztetünk további frakciókat. A PM2,5 a 2,5 mikrométernél kisebb átmérőjű szemcsék gyűjtőneve, szokás finomrészecske-frakciónak is nevezni. A 2,5µm alatti szemcsék elsősorban gázokból, kémiai reakciókból, de főleg égés során, dízelmotorok égéstermékeként keletkezhetnek.
A finom részecskefrakció elsősorban nitrátot, szulfátot, ammóniumot, szénszemcséket illetve szerves anyagok szemcséit tartalmazhatja, de akár származhat dohányfüstből is. A jelenlegi uniós expozíciós határérték a kétszerese a WHO (World Health Organisation) által kiadott levegőminőségi kézikönyvben (AQG – Air Quality Guidelines) javasolt PM2,5 expozíciós értéknek.
A 0,1µm-nél kisebb részecskéket ultrafinom részecskéknek hívjuk, ez a frakció attól igazán veszélyes, hogy a tüdőhólyagokon át bejut a véráramba és a szervezet különböző részein akkumulálódik.
